Házasság hete, Valentin nap, avagy esküvőszervezés 9 nap alatt

Csupa szépség és boldogság, plüss macik, meg ütyülüpütyülü. 17 évesen kaptam először szivecskés pandácskát egy sráctól és nagyon nem tudtam vele mit kezdeni. Mármint a plüssel. Kislányként is jobban lenyűgözött a fára mászás, mint a csajos dolgok. Tény, hogy volt egy babánk, Irénke, akivel rendszeresen játszottunk a fűzfa alatt és akinek, mivel egy átlagos műanyag baba volt, kilyukasztottuk a száját és a punciját, hogy pisilős legyen. Aztán fodrászkodtunk rajta és filctollal is kifestettük, amitől rondább lett, mint valaha. Ezek után inkább maradtam a fűzfánál, meg a csontváz-keresésnél. Talán ilyen indíttatásból lett belőlem inkább kézi- és focikapus, mint mezőnyjátékos, bár alsóban barátkoztam a talajtornával is, és a néptánccsoportban sem a fiúk között csapásoltam (bár azt szívesebben csináltam volna).

Az első magassarkúmat felnőttként vettem fel, már a multinál. Nehezen ment az átalakulás, aminek persze több oka is volt. Egyrészt a már korábban említett fiús oldalam, mert valahogy sehogyan sem tudtam magam cicababának elképzelni, azt pedig nem láttam át, hogy a nőiesség nem egyenlő az utcalányos kinézettel. A nővérem volt a királylány típus, én a "ne kritizáld a stílusomat, mert leütlek, persze csak magamban"-fajta, Hugi meg kettőnk keveréke. Főiskolán már ismerkedtem a szoknyákkal, de az igazi átváltozás csak 36 éves korom körül jött el. Azóta van minden: magassarkú, szoknya, frizura és smink is, és mégsem vesztettem el a stílusomat. (A rock örök.) 

A hatalmas műkörmök, műszemek (úgy szemöldököstől, pillástól, mindenestől, és nem a David Bowie-féle) továbbra is irritálnak, nem beszélve a habos-babos dolgokról. Természetesen vagyok már annyira érett, hogy emiatt ne ítélkezzem, és elfogadjam, hogy valakinek, sőt elég sokaknak ez jön be. Annyiban okoz ez csak nehézséget, hogy mások abból indulnak ki, nekem is ilyesmikre lehet szükségem. Például az esküvőmhöz. Mert ha már házasság hete (csak el kéne olvasnom, mi a fene is ez pontosan…), beszéljünk arról, hogyan lehet 9 nap alatt leszervezni egy ilyen “bulit”. A páromtól ugyanis ennyi időt kaptam rá. Nesze neked romantika.

Az egész azzal kezdődött, hogy elmentünk az anyakönyvi hivatalba apasági nyilatkozatot tenni. Ha már ott voltunk, én a nevemet is vissza akartam változtatni a lánykorimra, mert az a válásom óta még nem jött össze. Felszerelkeztünk mindenféle papírokkal és nagy bátran, meg "mindjárt szülök"-hassal bekopogtunk az irodába. Ott szó, szót követett és elég hamar kiderült, hogy mégis kell egy csomó egyéb papír az apaságihoz. Mert nem jó a kiskönyv, amiben szerepel az apa neve, meg a gyerek minden dátuma. Nem. Külön fecni kell a dokitól ugyanerről. Ez a törvény. A dokim viszont jó pár napig nem elérhető, a baba azonban simán lehet, hogy idő előtt születik. (Már most akkora, mint a másik kettőm volt a 40. héten.) Azt meg mindenképpen szerettük volna, hogy ne az én ex-férjes nevemet kapja. Házasságban csak a kisfiúnk megszületése utánra gondolkoztunk, mert kiindulva eddigi életünkből, már nagyon jól tudjuk, hogy nem a formaság a lényeg. Félreértés ne essék, mindketten házasságpártiak vagyunk, de most nem ez volt az elsődleges.

Szóval ott jártunk, hogy nem tudjuk elintézni a papírokat és legalább két hét, mire minden meglenne. Ekkor megemlítette az anyakönyvezető, hogy egyszerűbb, ha megházasodunk. Egyrészt, mert kevesebbe kerül a ceremónia, mint az illetékbélyeg az apaságihoz és a névátiratáshoz, másrészt mert az esküvővel mind a két dolgot egyszerre és külön papírmunka nélkül el lehet intézni.

Őszintén szólva nem nagyon örültem az ötletnek, mert valóban úgy nézek ki, mint egy újszülött vizlóbébi, a végtagjaim daganak, és már 24 kiló plussznál járok. Ki a fene akar így menyasszonykodni?! Ettől függetlenül végighallgattuk a felvetést, és mire észbe kaptam, már arról volt szó, hogy kilenc nap múlva esküvő és megyünk fel a protokoll-osztályra a részleteket átbeszélni.

A folyosón jutott eszembe, hogy még Igen-t sem mondtam, hisz nem hangzott el a nagy kérdés sem. Ezt mosolyogva és még mindig levegő után kapkodva szóvá is tettem kedvesemnek, aki gyorsan pótolta ezt a hiányt a kávéautomata mellett elhaladva. 

Mindössze két és fél óra alatt megfordult az életünk. Gyorsan kitaláltuk, mi hogyan legyen, és mivel van rendezvényszervezői tapasztalatom, átálltam munkatempóra:

0. nap. Brainstorming. Téma tehát az esküvő. Résztvevők: gyerekek, két tanú párostól és mi. Feladat: a család értesítése és esetleges orvosi kezelése a hír hallatára. Felhasznált idő: 45 perc.

1. nap. A zenék kiválogatása. Öt féle(!) kell(ene) a ceremóniához. Az adott lehetőségek mindegyikét áthúztuk, mert egyikünk sem a nyálromantika híve. Levél a protokollos hölgynek, hogy vihetünk-e sajátot, mert mi Pressert, meg Kowát, meg ZAZt szeretnénk. Igent mondtak. (Ők is.) Zenekeresés: 40 perc.

2. nap. Ruhavásárlás. Mivel sok választásom nincs, maradnak a kismama boltok. Internetet elővettük, 3 ruhát gyorsan kiválasztottunk, elmentünk a helyszínre és meg is vettük az egyiket. Felhasznált idő: összesen 90 perc. 

Basszus, be kell scannelni a születési anyakönyvi papírjainkat is az anyakönyvezetőnek. További felhasznált idő: 20 perc.

A franc, ékszerem és cipőm sincs. Mindegy, úgy is vizesedek. Fényképeket meg akkor csak mellig.

3. nap. Gyűrűt kéne venni. Ez a legdrágább tétel. A párom nem ékszeres, én meg skót vagyok, nem akarok sokat kiadni rá. Bár imádom a szép és egyszerű ékszereket, a gyűrű téma aznapra inkább sztornó. Feleslegesen eltöltött idő: 50 perc.

Ehelyett jobb, ha kitaláljuk, hogyan lesz belőlem kevésbé felpuffadt, ám szép hajú és szép körmű nő (a terhességem alatt folyamatosan törik, nem bírom rendbe hozni…). Ki a fene tud elvállalni ilyen hirtelen? Telefon, fb, keresgélés: fodrász intézve keddre. Mert csak színeztetni akarok. Extra frizura nem kell, azt megcsinálom magamnak. Felhasznált idő: 40 perc.

4. nap. Kaja is kellene, mert pont ebédidőben lesz az esküvő. Étterem kinéz, felhív, lebeszél, lefoglal. A körmös is válaszolt, hogy hívjam másnap egyeztetésre. Felhasznált idő: 15 perc.

Ékszer és cipő mégis megoldva, tündértesóim beindultak.

Csak kellene gyűrű. Net elő, kikeres, kiválaszt. Idő: 60 perc.

A kisfiamnak verset kell tanulnia. Van rá két napunk, ami praktikusan a meccsei és az edzései miatt 2*30 perc. Téma: hóvirág. Gyakorlás pipa.

5. nap. Ez van ma. A kiválasztott zenéket ki kell írni pendrivera, a menüt véglegesíteni kell (francia hagymaleves, kijevi csirke, burgonyapüré/zöldköret, desszertet meg majd ott). Legyen torta, ne legyen? Legyen ital, ne legyen? Lesz. Beszélni kell egy cukrászdával, és fel kell hívni a gyűrűsöket, hogy van-e, amit kinéztünk. El ne felejtsem a körmöst. Idő: 30 perc.

A verset is be kell fejezni még. Basszus, pár nap és farsangja is lesz…. Kéne cowboy-kalap.

Update: közben a farsang kivételével minden el is intézve.

6. nap. Be kellene fizetni a 6.000,- forintos esküvői csekket, aztán irány a fodrász. Három óra tökölés, ami nem nekem való, de tudom, hogy szép lesz a hajam. Túl fogom élni, a fodrász hölgyek pedig nagyon kedvesek. 

A lányomnak nincs semmi elegánsa… Mintha magamat látnám korábbról. 

A dokihoz is el kell jutnom CTG-re és délben a gyűrűsök várnak. Nap végére elefántlábaim lesznek.

Lehet, hogy inkább be kellene jelentkeznem a felcsúti romantikus, Valentin napi vonatozgatásra? 

7. nap. Zenék leadása, ceremónia véglegesítése, cukormentes ital és desszert beszerzése. Kellene valami ruha a „koszorúslányomnak” is. De a kisfiamat is el kell vinni fogászati kontrollra, meg sportorvoshoz. Éljen a nyugodt élet.

8. nap. Mindent le kell csekkolni. Fotózás házilag megoldva. Csak jó lenne egy rövid videó… Mondjuk nincs, aki felvegye… Lehet, szerzek egy statívot.

9. nap. Esküvő. Újra. Mindkettőnknek. És bízunk benne, hogy ez már tényleg egy életre szól. Mert ahogy korábban is írtam, "nincs veszve semmi. 40 fölött sem."