7 dolog, amiért nagyon nem szeretek terhes lenni

A terhességel kapcsolatos kiindulási alapokat mindenki tudja, a gólyákat sem nézzük már hülyének, és az is tiszta, hogy a várandósság nem kilenc, hanem kilenc és fél hónapig tart. Arról is sokat hallunk, hogy van, aki könnyebben, van, aki nehezebben viseli. Ezekről nem is kívánok külön értekezni, mert lerágott csont. 

Hallottunk már olyanról is, hogy terhességi rosszullét, meg vizesedés, meg álmatlanság, de sajnos nagyon sok az általánosítás. Márpedig ahány nő és ahány baba, annyi egyedi eset, hisz a várandósság gyerekenként és nem anyánként változik. De ezt is tudjuk. 

Én most fogom megszülni a harmadik csemetémet és teljesen más volt mindegyik terhességem. Egy közös pontot találtam csak: utálok állapotos lenni. Igen, kimondom és nem szégyellem. Imádom a gyerekeket, nagyon szeretek babázni, csak ne lenne ez a hosszú kihordási idő. Mert bár igyekszem elfogadni a szaporodásunk eme velejáróját, attól még megszeretni nagyon nem tudtam. És nem a rosszullétek miatt, mert arra ennyi idő alatt már megtaláltam az ellenszert. Számos más okom van rá. De nézzük előbb a kezelhetőeket: 

Az első időszak reggeli hányingerei, amelyek nálam az egész terhesség alatt bármikor, de biztos, hogy nem csak az első három hónapban és tuti nem reggel, előfordulhatnak, homeopátiás cuccossal mindig orvosolhatóak voltak. Egy hét bogyó, és volt rosszullét, nincs rosszullét. (Itt most az sem érdekel, hogy ezek placébók-e vagy sem. A lényeg, hogy nálam működött.) A váratlan görcsökkel, nyilallásokkal azonban alig lehet valamit kezdeni, de ilyenkor nekiállok lassan lélegezni, behunyom a szemem és várok. Aztán vagy elmúlik, vagy nem. Mostani rekordom 2 és fél óra szünet nélküli hastájéki fájás, amikor se mozdulni, se beszélni nincs az ember lányának ereje. De, mint írtam, valamelyest kezelhető. (A bordáim speciell két napja fájnak szünet nélkül, végtagi kisugárzással, lassan már észre sem veszem, pedig igen vacak érzés.)

Mert az tiszta ugye, hogy gyógyszereket nem igazán vehet be a kismama, éppen ezért jó, ha óvatosak vagyunk, nehogy összeszedjünk valamilyen nyavalyát. Nem mintha háromnegyed évig el lehetne kerülni a mai világban a vírusokat.

De még mindig nem is ezekkel van igazán gondom.

Aki ismer, tudja, hogy a hízás az egyik legfőbb problémám. Mindegyik gyermekemmel rengeteget szedtem fel és mindegyik gyermekem születése után minimum egy év kellett ahhoz, hogy valamelyest visszafogyjak. (Az ideális hízás mértéke 9-12 kg. Menjetek a fenébe! Nálam 22.)

Önmagában tehát már az a tény is, hogy dagadt leszek, elborzaszt, mert a nő hiú és tetszeni akar. Aki nem így gondolja, hazudik.

Mégis a legnagyobb gondom a hízásból egyenesen következő mozgáskorlátozottság. És most érkeztem el a lényeghez. 

Kedves és nagyon szeretett férfiak, szerintem ezt a részt nektek már nem kellene elolvasni, mert inkább azokhoz a leendő anyukákhoz szól, akiknek azt mondták, ennél szebb időszak nincs is. Én sem elijesztetni akarom őket, mert anyának lenni a világ legcsodálatosabb "dolga", hanem előre felkészíteni. Éppen ezért a következő sorok nagyon nem lesznek nőiesek.

Nos tehát, mozgásomban akadályozott vagyok, mert egy elsős gyermek súlyával gyarapodtam, ami nem könnyű helyzet. Muszáj kihangsúlyoznom, hogy ez a súlytöbblet nemcsak a pocakból adódik - ahogy a fiúk hiszik -, hiszen még a legvékonyabb anyukákra is rakódik minimum védőháj. Ebből kifolyólag tehát minden testrészünk érintett a projektben.

Kezdjük felülről:

1. A fejünk hamarabb megfájdul, ha érzékenyek vagyunk a frontokra. Ha eddig nem voltunk azok, most leszünk. Az arcunk a szülés előtti egy héten eltorzul, kissé felfúvódik, úgyhogy, sehogy sem leszünk szépek a szülőágyon. Érdemes már most kitanulni a Photoshopot, ha nem merjük felvállalni magunkat. Nekem pl. mindig bevéreztek és besárgultak a szemeim, valamint ideiglenesen sötétbarna foltokkal (legalább ezer) lett tele az arcom a szülések miatt.

2. A melleink megnőnek és rohadt nehezek lesznek (átlagban kétszerese), amiből következik, hogy szinte havonta kellene új melltartó, és még akkor sem fogod eltalálni azt a méretet, ami közvetlenül a tejed beindulásakor kellene. Állítólag további egy méret pluszt jelent ugyanis a szoptatás az elején. (Esküszöm, nem emlékszem, hogy mekkorák voltak a korábbi terhességeim alatt, csak azt tudom, hogy már most hatalmasak és leszakad a hátam tőlük.) Ráadásul jól meg is nyúlnak, ha éppen nem vagy szilikonos, és igen, a mellek is tudnak csíkosak lenni.

3. A belső szerveinkről tudjuk, hogy bezsúfolódnak egy minimális helyre valahová a bordáink közé, ami miatt állandóan jön fel a sav, szünet nélkül és nagyon kellemetlenül nyilall a mellkasunk elől és hátul (ezt az első két babámnál nem tapasztaltam, de most annál inkább) és nagyon nehezen kapunk levegőt.  Ezt csökkentendő, akkor is nagyon mélyeket kell lélegezni, amikor nem tudunk. Ja.

4. A hasunk talán a legegyértelműbb pontunk ebben az állapotban: egyre nagyobb és amikor már azt hisszük, szétreped a bőrünk, még mindig tud tovább nőni. A baba benne 3-4 kiló (az enyém várhatóan több lesz), a méh közel 1, a placenta 0,7 és a magzatvíz, meg a -burok még további 0,8 kg. Ehhez jön még a vérmennyiség növekedése (több mint 1 kg), a vízvisszatartásból eredő súlymennyiség (kb.1,5 kg) és ahogy említettem, a szoptatáshoz szükséges zsír lerakódása (3 kg, hahaha). 

Aztán bizony ez a has még mozog is. Nagyon. Nagyon-nagyon. Kedvencem, amikor a pici minden végtagjával dörömböl és csuklik egyszerre. Néha kaparászni is szokott a kezecskéivel, vagy csontra kinyomja a könyökét, ami kifejezetten hülye és időnként nagyon feszítő érzés. Drága születendő gyermekem persze akkor a legaktívabb, amikor végre leteszem magam. És nem, nem lehet tőle se pihenni, se aludni. Már most sem és az elkövetkezendő pár évben sem. Akinek a gyereke átalussza már egy éves kora előtt az éjszakákat, az tuti pálinkán él. Az enyémek még 5 évesen sem voltak hajlandók megszakítás nélkül durmolni. (Most meg akkorákat sunynak, hogy csak na, én pedig irigykedem.)

5. De menjünk lejjebb. Mert a has alatt is van élet. Néha azt mondom, sajnos. Mert nincs az a mennyiségű tisztasági betét, ami ilyenkor elegendő lenne. Ráadásul tényleg mindig pisilni kell és már az utcára is csak úgy lehet kimerészkedni, ha feltérképezed az öt percenként elérhető WC-ket és aszerint tervezed be az útvonaladat. Nekem ez itt viszonylag jól megoldott, mert a közeli nagy boltban van nyilvános WC és ha eljutok a gyerekeim iskolájába, oda is be tudok kérezkedni. Pesten már nehezebb a helyzet, mondhatni, lehetetlen, de ekkora hassal (meg pofával) már nem mernek nekem sehol ellentmondani. (Voltam én már kisbolt vagy pékség személyzeti mellékhelyiségében is.) A legkézenfekvőbbek persze a bevásárlóközpontok, ha van nálad éppen egy 100-as ajtónyitónak, vagy rohadt sokat akarsz kiadni egy kávéért a Mekiben, hogy megkapd azt az átkozott kódot a budihoz. De ne reménykedj abban, hogy ellenkező esetben nem fogsz becsurgatni, mert bizony befogsz.

Ja, és ha olyan szerencsés voltál, hogy mégsem, és időben eljutottál a WC-re, akkor jön csak a neheze. Mert hogy a hasadtól nemhogy nem látsz semmit, de el sem éred magad a "törölközéshez". Csak úgy lehetsz újra tiszta, ha a nadrágodat és a bugyidat a földig letolod, és teljesen kitárulkozol a világnak, ami egy nyilvános WC-ben igen kellemetlen tud lenni (és nemcsak az elméletben létező tisztaság miatt). De túl sok választásod nincs, el kell fogadni, hogy oda a nőiességed. (A sűrű bélmozgásokról és lenti izzadásokról nem is beszélve.)

6. Már csak azért is, mert búcsút inthetünk a szép cipőknek, a miniknek, és a szűk nadrágoknak  - ez utóbbi még a végén trombózist okozna - is. Aki olyan szerencsés, hogy tényleg marha csinos marad végig, annak is nehezére fog esni 10 centis sarkakban flangálni, mert a hasa súlya belefúrná cipőstől a földbe. És ahogy korábban említettem, semmit nem látunk állva lefelé, tehát villámgyorsan be tudunk szorulni a járdamélyedésekbe, a szellőzőnyílásokba, vagy a mozgólépcsők rései közé.

Már ha még tényleg tudunk sétálni és nem vagyunk állandó fuvarozáshoz kötve.

(Télen talán könnyebb a helyzet, mert a terhesség alatt állandóan melegünk van, így legalább nem fázunk annyira, de én az első kettőmet a legnagyobb kánikulában szültem és addig bizony belepusztultam az állandó izzadásba. Most csak az a gondom, hogy sok réteget kell felvenni a megfázás elkerülése érdekében, így tényleg olyan vagyok az utcán, mint egy keljfeljancsi. Most már járásra is.)

7. Ráadásul nagyon kell vigyázni a lábaimra még otthon is, mert ha ülök és lógatom, kétszeresére dagad egy óra alatt. Ha felteszem, de félülő helyzetben vagyok, a hasamat nyomom. Ha felteszem és vízszintesbe le tudok feküdni, a hátam iszonyúan elkezd fájni, de ha oldalra fordulva ideiglenesen jó minden, tutira el kell menni pisilni, mert a baba éppen a hólyagokat nyomja.

Szóval kedves anyajelöltek, ez az igazság. 

Még ha van is rengeteg pénzed arra, hogy az összes lehetséges luxus segédeszközt megvedd a terhességed idejére (hasfogó, kompresszoros harisnya, havonta új fehérneműk, masszírozó gépek, anyámkínja), akkor sem lesz könnyű. De ha elfogadod, hogy ezek várnak rád, kellemes csalódásként fog érni, ha némelyik “nyavalya” elkerül. Mert tényleg minden terhesség más, és az is lehet, hogy a tiéd pont ideális lesz. Csak a vízszámlád fog megnőni, mert állandóan a fürdőkádban leszel, hogy könnyítsd a terhedet.