Anya fogy - Update

Úgy illik, hogy helyzetjelentsek. Letelt az első 30 nap. Most annak kellene jönnie, hogy juhé, megcsináltam, de nem. Sajnos nem. Úgy tűnik, túl merész terv volt, hogy közel öt kilót leadjak egy hónap alatt, vagy én voltam túl gyáva kevesebbet enni a baba miatt. Ki tudja. A lelkiismeretem azonban száz százalékig tiszta, mert nem csaltam. A napi kalóriamennyiségeket betartottam és amennyire csak tudtam, elkerültem minden károsat. Két alkalommal hibáztam, amikor megettem anyósom mini túrós pogácsájából két darabot és amikor egy diabos fagyihoz elfelejtettem sétáló poharat kérni, így tölcsért kaptam. Persze ez a két tétel mindösszesen is csak 100 Kcal, viszont fehér lisztes, és én hiszem, hogy engem ez utóbbi hizlal a legjobban. Több vétkem nem volt és egyáltalán nem éheztem.

Ami a fogyókúrámat elősegítendő 30 napos kihívást illeti, ott annál inkább. Több dolog is volt, amivel nem boldogultam. Az egyik ilyen a fejenállás. Olyan kemény a padlónk, hogy fájt, amikor az összes súlyom a koponyámra nehezedett, a pléd pedig, amit a fejem alá raktam, állandóan csúszkált. Van ugyan jóga szőnyegem, de az bennmaradt a munkahelyemen és ki tudja, megvan-e még azóta. Azt hiszem, veszek egy másikat, mert nem hagyhatom, hogy egy egyszerű fejenállás kifogjon rajtam. 

A másik kihívásnak, amit nem teljesítettem, csak annyi köze van a testemhez, hogy róla szólt. Bámulnom kellett volna 10 percig. Na, ez nem ment. Egy percet bírtam eltölteni magammal így édes zsírmámorban, aztán inkább hagytam a fenébe. Sajnos ez pszichés dolog, amin nem ártana dolgoznom, de mivel már vagy 30 éve szenvedek a külsőm miatt – jó, magam miatt – nem olyan egyszerű összehaverkodni a jelenlegi hurkáimmal. Bár minden fejben dől el, a fejenállásból azonban tudhatjuk, az nekem egy gyenge pontom.

A harmadik kihívás pedig, amit sehogyan sem tudtam kivitelezni, az a gyertyafényes fürdőzés volt. Pedig esküszöm, megpróbáltam. Engedtem sok vizet, rákészültem, hogy most jól elkényeztetem magam, de vagy a gyermek sírt fel abban a pillanatban, ahogy beletettem a lábam a finom habok közé – és persze nem volt hajlandó másnál megnyugodni, mint egyébként -, vagy nekem lett lelkifurdalásom, hogy többet pihenek 10 percnél.

Általános probléma az anyáknál, hogy mindenkit előrébb helyeznek maguknál, főleg, ha pici baba is van otthon. De én már túljutottam ezen pár éve, és tökéletesen tudom, hogy ha megtagadom magamtól az anyaidőt, annak csak sárkányosodás lesz a vége. Mégis a fürdéssel úgy látszik, hadilábon állok. Egy négy perces zuhany oké, egy félórás merülés viszont még mindig tiszta para. Pedig pár nap és három hónapos a baba, ideje lenne rendesen megtisztálkodnom. Lassan már én is sajtszagú leszek.

De akkor ennyi bevezető után nézzük azokat a fránya számokat.

Mellből 1 centit adtam le, ami bőven jó, mert a tejre vigyáznom kell. Csípőből is csak 1 centi ment le és itt biztosan vért is fogok izzadni, pedig a kondim a mozgásnak köszönhetően sokat javult. Azt a fránya egy kört a környékünkön például már végre le tudom futni. A combjaimból talán épp ezért másfél centit sikerült fogynom, míg a felkaromból kettőt is. A derekam azonban kifejezetten jól teljesített, ott 5 centiméterrel vagyok karcsúbb. Ez adhat némi reménykedésre okot, ezért továbbra is kitartok. Mindenesetre, ha ismertek valakit, aki ingyen lefogyaszt, vagy legalább naponta egy órát vigyáz pusztán gyermekszeretetből a csöppségemre, amíg én kitornázom a belemet is, nyugodtan szóljatok. De az is jó, ha valamelyikőtök pszichológus, és helyre teszi az önbecsülésemet. A hugicám nem fogja sokáig bírni. Addig is, hajrá soványítós tükrök, hajrá én!

Anya fogy

Mivel többen kérdeztétek, én mivel és hogyan fogyok le, most már kötelességemnek éreztem, hogy ne csak a szám járjon, hanem ténylegesen el is kezdjem az igazi diétát. Ez a tegnapi nappal meg is történt. Mielőtt azonban elmondom a mikéntet, nézzük a kiindulási alapot. 

Elsőként meghatározom a célt. Ez nem is olyan nehéz:

Olyan akarok lenni, mint egy évvel ezelőtt! Vagyis ismét 65-66 kg.

Mai feladatom tehát: Keresni egy tavalyi képet és belevésni az agyamba. Ergo önszeretgetni (kinyomtatni, kiragasztani. Csókolgatni nem kell…)

Másodszorra pedig vegyük fel az anamnézist. És itt muszáj őszintének lenni, bármennyire is fáj a külsőnk. Tehát:

Alany: szoptatós anyuka a gyermekágy után egy két hónapos babával.

Magasság: 165,5 m. (Szeretem magam 1,66-nak hazudni, de ezúttal tényleg csak őszintén.)

Szülési súly: 95 kg. Bizony, közel egy mázsára felszaladtam. Áááááá.

Kórházból távozási súly: 88,1 kg

Jelenlegi súly: 84,9 kg (valamelyik nap volt 84,4 is, de nehéz belőni az állandó tejmennyiség változásának következtében.)

Alapkalóriaszükséglet: 1576 kcal (ennyit használ el a testem akkor is, ha csak fekszem egész nap)

Alapjárat-kalóriaszükséglet: 2167 kcal (ennyit használ el a testem a jelenlegi életvitelem mellett a jelenlegi súlyomhoz; ez, ha már lefogytam, 1850 kcal lesz.)

Vannak még más mérőpontok is, mint a mell, derék, csípő, karok, combok, akármik, amelyeket szintén érdemes felírni, mert a kiló nem minden. Ha például valaki sportol is diéta mellett, valószínűleg kevesebbet fogy a mérleg szerint, mert közben izmot is "épít". Nálam meg úgyis csak akkor érdemes mérlegre állni, ha a gyerkőc mindkét mellemből bezabált és magam is voltam már a mellékhelyiségben újságot lapozgatni.

Az én méreteim amúgy nagyon brutálisak, a combom körmérete egy karcsú deréknyi... Pontosítva tehát nagy levegővétellel:

mellbőség: 109 cm

derékbőség: 94 cm (szülés előtt 121 volt)

csípőbőség: 114 cm

combok: 69,5 cm

felkarok: 35 cm

Célom, hogy húszat fogyjak a derekamból és csípőmből, egy tízest a melleimből és a combjaimból, valamint kb. egy ötöst a karjaimból.

Nos, amint látható, kapásból van némi eszközigénye is a diétámnak, tudniillik egy kalóriaprogram, egy konyhai mérleg és egy centiméterszalag. Ez utóbbit egy 100-as boltban vettem.

A kalóriaprogram, amelyet én használok, nagyon sok adat tárolására képes. Nemcsak a méreteinket vihetjük be, hanem a napi kaját is (főétkezésekre lebontva akár), illetve recepteket is, amelyeknek szintén kiszámolja a gép a kalóriaértékét. Mobilról is optimális a használata, így akár azonnal be is pötyöghetjük a falatokat, miután lenyeltük őket. Nekem mondjuk van egy füzetem is, amit a személyi titkárnőm, a kislányom vezet boldogan. Nézte is tegnap, milyen sokat ettem ahhoz képest, hogy diétázom.

És pont ez a lényeg! Eszem ágában sincs éhezni, hiszen szoptatok, kell belém is a kaja, nem csak a kisfőnökbe. Viszont nem zabálhatok ész nélkül sem, ezért van két szabályom:

1. Ha van olyan étel, aminek még soha életemben nem tudtam ellenállni és simán bezabáltam belőle egyszerre több adagot is, azt kerülnöm kell. Ilyen volt korábban a pörkölt mogyoró. Egy nagy zacskónyi is simán belém fért együltő helyemben. Most pedig ilyen a ropi. Ezért erre nemet mondok. Hüpp.

2. Minden nap mozgok legalább 140 kcal-nyit. Ez sok minden lehet, mert nem bírom a monotóniát: 

a) Fél óra normál séta, amíg elmegyek a boltba és vissza.

b) Hasprés a padlón, amíg alszik a baba (vagy amíg kakil, az is elég idő).

c) Pár gyakorlat a játszótéri fitnesz gépeken (lábtologatás, kartologatás, taposás).
d) Esetleg fél óra jóga vagy DVD-s pilates 20 percben. (Már elő is kerestem ez utóbbit. Persze a DVD gépbe való berakása és jól megnézése még nem fogyasztott rajtam semmit, de talán ma ez lesz a napi mozgásom.)

Tegnap sétáltam, mert zárva volt minden fagyis a környékünkön. Viszont én május elsején mindig veszek a kicsiknek ilyen finomságot, ezért elmentünk a világ túloldalára fagyizni. Klassz 100 perces séta lett belőle, ami kapásból egy vacsora kalóriáját égeti el. (Ezeket is kiszámolja a fenti program, nem magamtól vagyok ilyen okos.) Utána még játszóztunk is, de azt meg sem próbálom kiszámolni. Felesleges. A lényeg, hogy mozogtam.

És hogy mennyit eszem egy nap? Na, most jön a csavar. Ahhoz, hogy fogyjak, logikusan kevesebbet kell ennem az alapjárat-szükségletemnél. Az igazi a mínusz 500 kcal lenne, de a baba miatt ez nálam csak 400. Vagyis napi 1700 kcal-t engedélyezek magamnak. És ahogy korábban már írtam, szoptatok is, ami további zsírégető funkcióval bír, így olyan, mintha 1400-as diétán lennék. Ha pedig még sportolok is hozzá egy ici-picit (ld fent), akkor szinte egy 1200-as diétának felel meg a módszerem, miközben az anyatej miatt eszem rendesen.

Ez volt a tegnapi menüm:

A délelőtt folyamán volt tejeskávé, alma, almalé, egy szelet diétás süti, és egy natúr joghurt. Ebédre borsólevest ettem és második fogásnak sült csirkemellett bébirépával, cukkinivel és barna rizzsel. A délután folyamán fagyiztunk (sajnos nem volt diétás, így cukrosat kaptam én is), majd betömtem még egy natúr joghurtot. Vacsorára szalámis-sajtos szendvicseket ettem, majd megint egy joghurtot, és desszertnek csináltam édes túrót diabetikus lekvárral, édesítővel és némi dióval. Napközben, ha megéheztem, ittam egy pohár vizet. Ha nem voltam éhes, akkor is.

Szerintem ez tényleg nem olyan diéta, amit ne lehetne kibírni.

Hét hét alatt három és fél kilót fogytam úgy, hogy alapjárat-értéken ettem (2100kcal), de azt sosem léptem át. A szoptatással elégetett kalóriák és a napi fél óra bolt (gyerekek elé-menetellel egybekötve) megtette a hatását. 

Most azonban többet szeretnék. Első körben kitűztem egy „könnyed” öt kilós fogyást 30 nap alatt. Ez heti 1,25 kg lenne. Szeretném hó végére elérni a 80 kilót. Ha sikerül, a következő hónapban szintén további öt kiló lenne a cél. Persze nem szaladok előre, mert figyelnem kell, hogy nem csökken-e a tejem. Ha igen, akkor lassítani fogok.

És még valami, amit eddig nem mondtam:

Nekem könnyebb diétáznom, mint az átlagnak, mert régi motoros vagyok a szakmában, így már sok mindent elhagytam az évek során:

1. Nem eszem cukrot (kivétel, ha olyan helyen vagyok, ahol muszáj megkóstolni a házi sütit).

2. Nem iszom üdítőket. (Tej, víz, kávé. Ez az én triumvirátusom.)

3. Nem eszem krumplit és fehér lisztből készült dolgokat (csak nagyon ritkán, ha nincs más).

4. Nem vagyok csokiimádó. Sőt. A boltokban simán elmegyek az édességrészleg mellett. Az én gyengéim a krémes sütik és torták, de azokat szerencsére inkább csak cukrászdákban lehet venni. Oda meg nem járok. Ha azonban mégis, akkor most már csak diétásat veszek. (Vigyázat, a cukormentes finomságok sokszor több kalóriát tartalmaznak, mint a hagyományosak!)
5. Odáig vagyok a zöldségekért és a gyümölcsökért.

6. És nem utolsó sorban a végletekig hiú vagyok, és addig nem nyugszom, amíg el nem érem a célomat.

Viszont ha valaki fehér lisztes, cukorszerető, annak is menni fog így a fogyás. Jelen esetben a lényeg ugyanis a kalóriabevitel figyelése. Sokan utálnak méricskélni, tudom. Pedig nem vesz el sok időt és marhára megéri az a napi 10 perc ráfordítás.

Zárásként már csak annyit, hogy ne álljunk naponta mérlegre! Én heti figyelésre rendezkedem be, hogy elérjem a célomat. 

Nézzük meg képekben is.

Ebből

ilyenné válni újra a cél:

A holnapi feladatom a mai képkiragasztás után egy kis boldogsághormon lesz. Nem édesség, hanem olvasnivaló formájában. Minden napra kell ugyanis valami, amit teljesítek a célom érdekében. Jelen esetben harminc napnyi kihívásom van magamnak. Ha érdekel, tarts velem a továbbiakban is.