Anya vagy Apa? Esetleg #babapapa?
Nagyon buta kérdésnek tűnik (főleg így igék nélkül), pedig sok-sok minden húzódik a feltevés hátterében. Anya vagy Apa a fontosabb a gyerek életében? Anya vagy Apa a fő családfenntartó? Egyáltalán, mi az, hogy családfenntartás? És különben is, mi az, hogy #babapapa?
Soha nem titkoltam, hogy imádom a férfiakat. Azt sem, hogy mennyire
fontos szerepet játszottak és játszanak az életemben. A Férfiak dicséretére című cikkemben részletesen le is írtam, miért. Ma újra az erősebb nemről lesz szó (bocs minden
nagyon feministától a jelzőért), ám ezúttal kifejezetten az apaság kapcsán. Hisz
bár patriarchális társadalomban élünk, valahogy mégis mindig egy anya képe
jelenik meg előttünk, ha elhangzik a baba szó.
- Azt mondom, babakocsi. Mit látsz magad előtt? - Egy anyukát.
- Azt mondom, kisgyerek futkos a boltban. Mit látsz magad előtt? - Egy anyukát, aki rohan utána.
- Azt mondom, homokozó gyermek a játszótéren. Mit látsz magad előtt? - Anyukákat a szélén ücsörögni kislapáttal a kezükben.
Igazam van? Igen. Éppen ezért szoktam annyira örülni, amikor édesapákat látok hasonló szituációkban.
A világbajnok apukának sem derogál a babázás
Van például egy világ- és Európa-bajnok birkózónk, aki
ugyanott vásárolja a kaját, ahol én is szoktam. De sosem egyedül, mindig vele
van a kisfia is. Ő így
De ugyanúgy megdobogtatja a szívemet, amikor a játszótéren, a
bölcsődében, az ovi előtt, stb. látok papákat. És szerencsére egyre többet.
Persze a legboldogabb akkor vagyok, amikor a páromat nézem a Kicsivel.
Apa játszik
Ma például főzés közben csak annyit hallottam, hogy a
legkisebbünk a maga 15 hónapnyi erejével olyan hangosan kacag, hogy zeng belé a
ház. Ugyanilyen csatazaj van minden este, amikor apa fürdeti. Nagyon jókat
tudnak egymással hülyéskedni, az én Anyaszívem pedig repdes. Ma például azért hívtak be magukhoz a fürdőbe, hogy megcsodáljam a habos frizurájukat, szakállukat, bajuszukat. (Fogalmam sincs, mennyi tusfürdőt használtak el, mindenesetre a szájuk is csupa hab volt.)
El sem tudnék képzelni egy olyan világot, ahol az Apalét ismét
csak a munkáról szólna. És nem azért, mert nagyon kimerítene egyedül a
gyereknevelés, hanem azért, mert a gyermeknek nagyon nagy szüksége van a másik
szülőre is. (Meg persze az Apának a gyerkőcre.)
Családfenntartás - Értelmezzük kicsit tágabban!
Tudom, még mindig sokan úgy gondolják, egy apának „csak” a
családfenntartás a feladata. Ideje lenne azonban végérvényesen átértelmezni ezt a
kifejezést. A családfenntartás számomra ugyanis nem csak az anyagiakat jelenti. Nem
mondok újat azzal, hogy családot fenntartani érzelmek, lelki összefonódások
nélkül csak látszólag lehet. Minél erősebb kötelékek alakulnak ki a szülők és a
gyerekek között, annál tovább és annál szilárdabban marad fenn a család. Ehhez
pedig az kell, hogy minden Apa elhiggye magáról, ő is képes ugyanarra, mint az
anyukák. (Na jó, a szoptatást kivéve, bár már arról is olvastam nem is annyira újféle megközelítéseket…) Sőt, nem is az a lényeg, hogy képes, hanem hogy nem lesz
attól kevésbé férfias, ha pelenkáz, etet, vagy babát hintáztat. (És a nő sem lesz attól kevésbé nőies, hogy ugyanúgy dolgozik és pénzt keres, mint a férje.)
Elfogultság nélkül állíthatom, hogy az én férjemnél
férfiasabb fickó nem sok van a földön. Mégsem ágál az ilyen dolgok ellen. Sőt,
ahogy egyszer már írtam is, sokszor pont az ő ereje kell a pelenkázáshoz (és mert neki nem fáj annyira, ha mellbe rúgja a Kicsi…).
#babapapa mozgalom
Ezért örültem annyira, amikor a neten szembejött velem a #babapapa mozgalom. (Ugye, milyen nehéz kimondani? Teljesen rááll a szánk a babamamára,
pedig ennek is ilyen természetesen hagzónak kellene lennie.) Pont azt hirdetik,
amit én is vallok, hogy az apák szerepe is ugyanolyan fontos a gyermekek
életében, mint az anyáké. Sőt, a #babapapa mozgalomnak már van saját zárt Fb-csoportja is, és Daddy Chameleon (aki ott admin, illetve a mozgalom
elindítója) blogot is ír a webshopjuk honlapján. Pl. arról, hogyan vallanak az
apukák a gyerekszületés utáni házaséletről... Hmm. Fincsi téma.
 |
| Ebben fogom meginni |
A miénk ugyan 15 éves és még a pótfiamé volt, most viszont a Kicsit védi
a faltól (vagy a falat a Kicsitől), amit állandóan lefejelne. Ám erősen
gondolkodom azon, hogy nekem is jól jönne egy ilyen kígyó (becsületes nevén Kukac hengerpárna). Ráadásul van gyönyörű szürkében, ami nekem nagy kedvencem. No, nem azért, mert
én is "fejjel megyek a falnak", hanem a térdeim közé kellene. Mióta lefogytam,
nem tudok oldalt aludni, annyira nyomják egymást a térdeim. Érdekes, de roppant
kellemetlen érzés. De ez már más tészta...
Szóval, éljenek az apukák, éljen a #babapapa mozgalom!
Ja, csatlakozni is tudtok hozzá! Itt. (Vicces, most néztem csak meg a fotójukat. Na, a párom pont ilyesmit játszott ma a kicsivel.)
