Házátalakítás 30 nap alatt - 18-19. nap.

A legutóbbi 2 rossz nap után most nagyon jó óráink voltak. Hirtelen eszméletlen sok minden történt, alig tudtuk követni. (Pedig mi csináltuk.) Természetesen egyszerűnek nem volt mondható egyik folyamat sem, de megérte az összes baki. 

Minden a nyílászárókkal kezdődött. Legutóbb megírtam, mennyit szenvedtünk egy ablaktokkal. Fel is adtuk, ha emlékszel. De utáltuk ezt a helyzetet, ezért tegnap Isti segítségével újult erővel vágtunk neki. Ekkor derült ki, hogy nem is mi voltunk a bénák. Ugyan a bukó-nyíló ablak levételét sokkal egyszerűbben is meg lehet oldani, mint ahogy azt mi tettük (bukóolló-kiakasztás nélkül), de más hülyeséget nem követtünk el. Valóban több a vakolat a házunk falában, mint a tégla, így nem csoda, hogy nem tudtuk rögzíteni a tokokat. Isti is sokat szenvedett vele, de végül csak megoldottuk. Tegnaptól a purhab az isten, az összes tokrögzítő csavar meg menjen a búsba!

Ma be is tettük (immáron ketten a párommal) az összes maradék külső nyílászárót, így végre van szeme-szája a háznak. Fantasztikus érzés. Kezdjük elhinni, hogy csak lesz normális saját otthonunk. Az pedig pluszban jó dolog, hogy most már egy ablakcserétől sem fogok megijedni. Tényleg mindent meg lehet tanulni!

Persze egyedül nekem nem menne, mert nagyon-nagyon nehezek mind az ablakok, mind a bejárati ajtó, de legalább megint izmosodtunk.

A purhabozás volt a mai kedvencem. Ismét úgy éreztem magam, mintha csak a konyhában díszítenék egy tortát. Ha a betonozás a torta sütése és lekenése, akkor a purhabbal való rögzítés-szigetelés a torta díszítése. Asszem írok is egy építős szakácskönyvet. Hihi.

Azt viszont muszáj hozzátennem, hogy a nyílászárók megvásárlása sem volt olyan egyszerű feladat. 

A purhab jó játék

Kettő ablakot már vettünk ugyebár, most még 1 nagy ablak és 3 ajtó megvétele volt hátra. A praktikus boltban egyre rutinosabban mozgunk és ezúttal Isti is velünk volt. Szerzett utánfutót és hozta önmagát is plusz erőnek. Szerintem meg is bánta. Amikor ugyanis a kiválasztott ajtót akartuk kiemelni a sorból, történt egy kis baleset. A férjem nálunk az őserő és ennek megfelelően izomból akarta megoldani a helyzetet. Az ajtónk csomagolása viszont be volt akadva egy másikéba, így nekem valahogy ellen kellett tartani. Na, ez nem igazán sikerült. A bal kezemben ott volt ugyanis egy pohár kávé és némi pogácsa (épp éhen akartam halni….), ezért csak a jobbommal tudtam segíteni. Az ajtó kirántása viszont olyan fizikai reakciókat idézett elő, mint egy másik ajtó eldőlése (épp Isti fejére), és egy harmadik kiborulása az én alkaromra. Szerencsére gyorsan tudtam reagálni és időben megtartottam könyökkel, Istinek azonban a homloka bánta. Elég sokáig vérzett szegény, így most már róla is elmondható, hogy vérét adta a házunkért. Az már csak egy apró kis ráadás, hogy végül rossz méretű ablakot hoztunk el, és azt vissza kellett vinnünk…

Ma reggel viszont olyan ügyes voltam, hogy pár telefonnal szereztem jó ablakot és még ki is szállították. Mindezt olcsóbban, mint a tegnap visszavittet.

Szóval összességében buktunk egy napot, viszont a mai beépítésekkel behoztuk a lemaradást.

Nem beszélve arról, hogy sikerült gázost találnunk, akiről időközben kiderült, hogy vizes is. Minden konvektort átnézett, rendbe tett, és csodával határos módon a halottnak hitt vízmelegítőt is életre keltette. Persze a rendszer valóban haldoklik és 1-2 éven belül ki kell cserélni, de most még talán kibír valamennyit.

Nézzük is meg, hogy állunk jelenleg:

• Minden falat lebontottunk (-tattunk), ami nem kellett
• 1 kivételével minden falat felhúztunk, amire szükségünk van
• Van vizünk a fürdőben, a konyhába pedig be van vezetve
• Vannak külső nyílászáróink, bár az ajtóhoz rossz zárat kaptunk….
• Készen van a gyerekszoba a padlója, a hálószobáét pedig meghagyjuk eredetiben. (Ez régi hajópadló.)
• Be van csövezve az egész ház a villanyvezetékeknek
• Minden helyiségben van fűtésünk 
• Van új villanyóránk is jó sok amperral
• Sikerült vennünk kerítést, ami ugyan ronda, de egyelőre jó lesz és
• Van gyönyörű tűzhelyünk (jelenleg még ki sem csomagolva)

Ami pedig még vár ránk:

• A villanyvezetékek behúzása
• A csövek bevakolása
• A hálószoba és nappali közötti ajtó helyének felfalazása
• Minden falhiba kijavítása (nagyon sok meló lesz)
• Álmennyezet építése a nappaliba
• A konyha mennyezetének rendbe tétele (látszanak a padlásdeszkák…)
• Csapcsere a fürdőben
• Konyhai mosogatócsap és átfolyós vízmelegítő beszerzése és bekötése
• Kiegyenlítő betonozás a konyhában, az előszobában és a nappaliban
• Laminált padlózás a nappaliban
• A beltéri ajtók beépítése
• Glettelés
• Festés
• A kerítés beépítése
• Költözés
• Bepakolás
• Konyhabútor szerzése valahonnan
• És pár függöny sem ártana…

Hú, ez most nagyon soknak tűnik. Nem is fogunk tudni mindent megcsinálni, de beköltözhetőre összehozzuk, annyi szent. Van még rá 11 napunk! (És pénteken érkezik egy hatalmas segítség hozzánk, de róla majd akkor.)

Távolabbi tervek

Jelenleg ennyi a kert...

• Teljes tetőcsere (talán 1-2 évet még bír a jelenlegi)
• Fűtési rendszer komplett lecserélése
• A ház külső falainak rendbe hozatala (a fele vakolat lehullott és különben is fehér falakat szeretnénk)
• A kert kialakítása
• Kocsibeálló készítése
• Fürdőszoba átalakítása (nagyon ramaty, de ehhez idén biztosan nem nyúlunk)
• és valamikor plusz szoba felhúzása

De ezek tényleg nagyon távoli tervek. Most inkább arra kell még időt szakítani, hogy itt is összepakoljunk, dobozoljunk, küldönben nem lesz mit átvinni. Azt hiszem, hívom Tótékat.