Görkoris köszönet

Tegnap nem tudtam, hogy megoldani, hogy elvigyem a piciket suliba/oviba, azt meg végképp nem, hogy este zárásig értük menjek. Sajna a csütörtök ilyen: nulladik duplával nyitok, hetedik korreppel zárok, de most Jugend debbatiert-verseny is volt, nem utolsósorban a KLIK is "tiszteletét" tette este.
Vagyis a picik felkeltek velem negyed hatkor és a leghidegebb szél közepette, buszos hányingerrel fűszerezve eljöttek velem melózni. Doni ragaszkodott a görkorijához, ami - bár néha a lépcsőkön plusz erőfeszítést követelt tőlem - ilyenkor, ha rohanok, hasznos. Mert száguldani, azt tud. Egész nap abban nyomta. Tisztelettel és becsülettel végigülték az óráimat, még matek szaknyelvre is elrabolta őket az egyik kolléga. Délután kémia kísérleteket néztek, aztán röpimeccset, meg a tornaszertárban nyomultak. Időnként eösszekevertem, hogy most épp melyik diák is figyel rájuk délután, de minden flottul ment. Anya büszke, a gyerek hulla, de boldog. Este hazafelé még jól kicicázták magukat két kismacskával, nyolckor pedig már úgy húzták a lóbőrt, hogy öröm volt nézni. Ezúttal köszönöm a kollégáknak a türelmet, a diákoknak a segítséget és a gyerekeimnek, hogy vannak és hogy ilyenek.