Nők, nők, ti ...

"Világ életemben, mindig arra vágytam...", hogy jó nő legyek. Tudom, ez hülyeség, meg sok más fontosabb van az életben, mégis szerettem volna azt tudni/érezni/tapasztalni, hogy "wow, pretty woman". Ahogy öregedtem, úgy alakultam ki, fogytam le, s úgy lettem egyre inkább elfogadó magammal szemben. De arra álmomban sem gondoltam volna soha, hogy pont a kinézetem miatt lesznek konfliktusaim. Nekem. Nőkkel. Mert a szám nagy, az igazságérzetem óriási, még mindig van, hogy nem tudok 25-ig elszámolni, s még mindig van, hogy sajnos a keserűség irányítja néhány tettemet. (Ezért töröltem innen két korábbi bejegyzésemet, mert csak magamnak ártok vele.)
Egy pár éve érzem, hogy néhány nő ellenszenvvel viseltet irántam a környezetemben. Először azt hittem, paranoiás vagyok. De az egyik kolléganőm megerősített. A következőket mondta: "...ha van rajtad sapka, azért, ha nincs rajtad, azért fognak piszkálni, mindegy, mit teszel". De a választ a miértre nem tudta megmondani, csak azt, hogy neki is feltűnt, hogy időnként "kapok a fejemre" a semmiért és nem érti. Ahogy én sem.
Aztán egy másik kolléganő ezt meghallván félrehívott és lehalkította a hangját. Kezdtem nagyon kiváncsi lenni. És akkor a legmeglepőbb dolgot mondta, amit valaha hallhattam: "Túl jó nő vagy, tetszel a férfiaknak. Ezért piszkál. De tarts ki, le fog csengeni egy-két év alatt. Nálam is ez volt."
Hát, akkor most örülök:) És kibírom. Valaki, tippek a hogyanra?:))