CSOK – Egy háromgyerekes család kálváriája

Az embernek természetétől fogva vágya, sőt Maslow óta tudjuk, alapvető szükséglete, hogy biztonságban tudja magát. Ehhez többek között nem árt, ha fedél van a feje felett. Ebből kiindulva gondolta úgy egy 3+1 gyermekes család, hogy házat vásárol magának. Az most mellékes, hogy az albérletükből kényszerültek tovább és ezért kellett ilyen kemény fába vágni a fejszéjüket. A lényeg maga a tény. Házat akartak venni. CSOK-kal. Ki is néztek egy felújítandó, kisméretű otthont maguknak és elindították az ilyenkor szokásos adás-vételi folyamatokat.

Mivel az anyukának volt három gyermeke (kettő az előző házasságából, egy pedig jelenlegi férjétől, akinek szintén volt már egy fia), kézenfekvőnek találták, hogy megigénylik a CSOK-ot. Hiszen ki lenne az a bolond, aki potya milliókat engedne ki a kezéből ilyen esetben?

A CSOK-ot és annak természetét jól ismerték, mivel régóta kacérkodtak már a saját ház gondolatával. Jelen esetben nem a 10+10-es állami támogatásra hajtottak, hanem a használt lakás vásárlása esetén számukra igényelhető 2,2 millió forintra "fájt a foguk". Ha a negyedik gyermek is velük élt volna, egy picivel több is üthette volna a markukat. De ők nem voltak telhetetlenek. Sokkal nagyobb gondot jelentett, hogy papíron ők maguk sem egy lakcímen éltek. Na, de ne menjünk ennyire előre!

CSOK-igénylés

2018. augusztus 08-án felhívták a BANK-ot, hogy érdeklődjenek, mi mindent is kérnek majd tőlük. Szerettek volna úgy hazajönni az évi egyszeri, pár napos nyaralásukból, hogy mindent előkészítve  indíthassák útnaka CSOK-igénylést. Ők már csak ilyen szervezetten gondolkodó emberek.

2018.08.10-ére kaptak is időpontot. Lelkesen mentek be a BANK-ba, ahol egy kedves, mosolygós, szőke nő fogadta őket. Ugyan papírból puskázta, milyen dokumentumokra lesz szükség, de házaspárunk ekkor még nem gyanakodott semmire. A CSOK bonyolult, bizonyára így a biztos az ügyintézőnek és persze nekik is. A következő dátumig össze is szedtek minden papírt.

1. Friss OEP-igazolást
2. A gyermekek születési anyakönyvi kivonatát
3. Lakcímkártyákat
4. Adókártyákat
5. Személyiket
6. Biztonság kedvéért nullás igazolásokat, stb.

2018.08.21-én le is adták az összeset. Az ügyintéző lemásolta az igazolványokat, elvette az összegyűjtött papírokat, majd útjára bocsátotta főhőseinket. Ígérete szerint, ha semmi sem hiányzik, 8 nap múlva már jó hírekkel szolgálhat.

Csupán annyit kért feleségtől, hogy a korábbi válási papírokat szkennelje be, amelyek igazolják, hogy a gyerekek nála laknak.

Feleség így is tett. Amint hazatért, küldte a bemásolt bírói végzést.

Eltelt 5 nap és már csörgött is a telefon. Feleség megörült, hogy milyen gyors az ügyintézés, de aztán jól meg is lepődött. Az ügyintéző ugyanis újra kérte a lakcímkártyák másolatát. Véletlenül eltüntette azokat valahová, és hát csak kellene… Ekkor volt 2018.08.28. Vagyis az ígért nyolc nap máris kitolódott legalább tizenháromra.

Ez nem lett volna baj, ha a családot nem szorította volna az albérlet elhagyásának határideje, ami szeptember 30. volt. De nem aggódtak túlságosan, hiszen az ügyintéző megnyugtatta őket, hogy az adásvételi szerződésben kikötött, fizetési határidőnek megadott szeptember 15-ébe még be fognak férni. Folytassák csak nyugodtan a házvásárlási procedúrát.

Férj meg is tett mindent. Leszedette az összes terhet az ingatlanról, elkészítette a szerződést, aláírattatta minden érdekelt féllel (6 örökös-eladó és ők, a vásárlók), sakkozott a CSOK-dátummal, végül meghagyta a szeptember 15-öt. Bízott benne, hogy valóban nem kell szerződést módosítani. A biztonság kedvéért azért még emailben rákérdeztek az ügyintézőnél, hogy kötbéres papírt írassanak-e az eladókkal, de semmi ilyesmit nem talált a nő indokoltnak.

Az értékbecslés

Férj és feleség tehát nekiveselkedett a felújításnak, amire csak egy hónapjuk volt. Közben naponta várták az értesítést a CSOK-ról. Elsősorban az értékbecslőről, akinek már augusztus végén jönnie kellett volna. A banki értékbecslés ugyanis elengedhetetlen része az elbírálásnak. Az értékbecslő CSOK-os bácsi – ahogy csak magukban hívta a házaspár a fickót – azonban csak szeptember közepén érkezett. Elmondása szerint csak akkor kapta meg a felkérést a BANKtól.

A házaspár nyelt egyet, és tovább imádkozott. Ezúttal azért, hogy a ház eladói ne akarják módosíttatni a szerződést (rengeteg plusz munka, plusz pénz, újra mind a 6 örököst össze kellene halászni az országból, stb.), továbbá azért, hogy a BANK se.

De szerencsére se a BANK, sem az eladók nem akadékoskodtak.

A család tehát folytatta a felújítást, és 3 naponta próbálta elérni az ügyintézőt, hogy hogyan áll az ügyük. Volt, hogy kaptak egy „kérelmük elbírálás alatt” című, hangzatosnak semmiképp sem nevezhető bullshitet, de többnyire válaszra sem voltak méltatva. Kezdték már nagyon unni. 

Eljött az október, és még mindig nem történt semmi. Ekkora már az eladók is türelmetlenek voltak. A CSOK összege ugyanis egyenesen az ő pénztárcájukba vándorol. Pontosabban vándorolna, ha lenne. Férj-feleség már körímélt is írt nekik, hogy ők minden előírásnak megfelelnek, a BANK nem kért semmilyen pótlást, tehát mindenki bírja még ki egy kicsit. Ők is igyekeztek türelmesek maradni az ügyintéző felé is.

Amikor elfogy a türelem...

De október közepén kezdett elfogyott a cérna. Férj ekkor már jogszabályokra hivatkozva írt levelet az ügyintézőnek, aki csodák-csodájára két nap múlva telefonált is. Jelezte, hogy gond van, mert férj és feleség külön lakcímen él. Hiába mondta feleség, hogy a lakcímkártyán nem kell azonos címnek szerepelnie, az ügyintéző nem hitt neki. Ő csak a jogszabályt idézte. Kár, hogy nem tudta pontosan. Férj viszont igen.

Még aznap délután el is küldték a vonatkozó rendeletet az ügyintézőnek, aki előzetesen kért a családtól 2 további nap haladékot. Arra hivatkozott, hogy méltányossági kérelmet intéznek ügyükben felfelé, miszerint tekintsenek el a bírálók a közös lakcímtől. Hiába jelezte felség és férj is, hogy ez nem kell, elég csak egy teljes bizonyító erejű magánokirat a közös háztartásban élésről (amit Mari néni és Pista bá a sarki kocsmából is aláírhat), az ügyintéző nem reagált. Sokkal később is csak kedvenc mondatát szajkózta, miszerint „kérelmük elbírálás alatt” van.

Aztán napokig nem jött válasz, nem hogy az ígért 2 nap után. Hiába írt feleség emaileket, hiába telefonáltak, nem történt semmi. Ekkor döntöttek úgy, október 30-án, hogy újra bemennek személyesen a bankba, ezúttal már a fiókvezetőhöz. 

Na, ott majdnem lefordultak a székről.

Eléjük toltak ugyanis egy október 24-i (1 hetes!) keltezésű határozatot, amelyben elutasították a CSOK-kérelmüket. Hivatkozási alap, hogy nincsenek egy lakcímen bejelentve...

1. Kérdés: ha ez tényleg sarkalatos pontja a CSOK-nak, miért nem tájékoztatták erről kérelmezőéket már augusztusban, amikor leadták a papírjaikat?

2. Kérdés: ha közben kiderült, hogy ez probléma lehet, miért nem szólították fel kérelmezőéket hiánypótlásra?

3. Kérdés: miért lehet hiánypótlásra való felszólítás nélkül azonnali hatállyal elutasítani egy jogos CSOK-kérelmet? 

Az ügyintézők

De az igazán izgalmas mégsem ezen kérdések megválaszolása. Sokkal érdekesebb kérelmező házaspárunk újbóli személyes találkozása fiókvezetővel és az ügyintézővel. A fiókvezető asszony mondta a szokásos sablonszöveget:

• Én megértem,
• nekem nem áll módomban,
• nincs hatásköröm,
• nem érhetjük el a döntnököket,
• én nem foglalhatok állást az ügyintéző és Önök között (!?),
• az állásunkkal játszunk,
• tegyenek panaszt, stb.

Az ügyintéző pedig a szembesítéskor simán csúsztatott:

Elmondása szerint azonnal szólt, hogy a lakcímekkel gond lesz. Ha még így is lett volna, akkor sem érkezett hiánypótlásra felszólító kérés. Sőt, előtte sem kért semmilyen papírt. 

Utána nemes egyszerűséggel kérelmezőékre fogta a csúszást, akik szerinte csak egy hét múlva adták le az összes papírt. (Emailekkel tudják igazolni, hogy ők mindent azonnal beadtak. Arról viszont nem tehetnek, hogy az ügyintéző elhagyta az igazolványmásolataikat, és erről csak 1 hét késéssel szólt nekik. Természetesen telefonon, hogy ne maradjon nyoma.)

Jelen helyzetben tehát férj és feleség minden fórumon panaszt tesz. Kezdve a személyes banki, majd a telebankos panasztétellel, a telefonossal, illetve a kormányhivatalival is, amelyre szintén lehetőség van. Ha ezek nem hoznak eredményt, marad a per. Addig pedig a socialmédia. Mert sajnos az eladók türelme is véges. A CSOK-családot pedig azon kívül, hogy erkölcsi kár éri, lassan anyagi is fogja.

Ne feledjük,

• egy háromgyermekes családról van szó, amely
• megvett egy házat készpénzre.
• Ezt minden hivatalos papírral, a banki előírásoknak megfelelve, időben igazolta.
• És mégsem kapja meg azt a CSOK-ot, ami alanyi jogon jár neki. 

Ez van most, 2018-ban Magyarországon, a KÖKI Terminálban lévő Erste Banknál. Családok otthonteremtési kedvezménye. Aha.