Néha szeretnék újra gyerek lenni
Készítettem a nagyok tízóraiját, amikor a kicsi felkelt. Anyát akarta. Az ölembe bújt és sokáig
csak feküdt rajtam. Eszembe jutottak a szüleim.
Néha szeretnék újra gyerek lenni. Csak úgy odakúszni
édesanyámhoz, átölelni a lábát és rámosolyogni. Ő pedig felemelne és szorosan
magához ölelne.
Néha szeretnék újra gyerek lenni és nem törődni semmivel.
Kimásznék a kiságy rácsai közül és felfedezném a szobám sarkait. Biztosan
találnék valami nagyon érdekeset. Mondjuk azt a furcsa gumilabdát, amiből a
múltkor egy jó nagy darabot kiharaptam. Nagyon rossz íze volt, alig győztem
köpködni. De olyan szépen gurult.
Néha szeretnék újra gyerek lenni, és akkor édesapám
készítené el a reggelimet. Piros pöttyös bögrében már az asztalon várna a finom
tej, mellette a keksz, hogy beleaprítsam. És én lelkesen nekiveselkednék, de
kellene a segítsége. Mert kemény a keksz, én pedig vissszafelé próbálom
eltörni.
Néha szeretnék újra gyerek lenni, hogy duzzoghassak
reggelente, mert fel kell kelnem. Hogy a tesóm frászt kapjon, mert miattam fog
elkésni az iskolából. De én még a jó meleg paplan alatt akarok maradni, hiszen
ott várnak rám a kismanók.
Néha szeretnék újra gyerek lenni, hogy felmászhassak a
cseresznyefára. Annak is a legtetejére, hogy amikor fúj a szél, én magam is
lebegjek. Aztán lefelé jövet lecsipkednék pár szem gyümölcsöt. Csak is olyat, amit a
madarak is már megkezdtek. Mert azok a legédesebbek.
Néha szeretnék újra gyerek lenni, hogy a legnagyobb gondom a
tanulás legyen. Hogy szidhassam a tanárt, aki baromságokat akar a fejembe verni
és hogy vitatkozhassak arról, mihez van a diáknak joga.
Néha szeretnék újra fiatal lenni, megálmodni a jövőmet.
Fejben eltervezni, mire költenék egy lottó ötöst és jól szétosztani a családom
között.
Néha szeretnék újra fiatal lenni, mert akkor tettvágy fűtené
minden lépésemet, és azt hinném, én vagyok a világ közepe. Nekimennék százszor
is minden falnak, mert legyőzhetetlen lennék...
De felnőtt vagyok. És a gyerekeim ölelik át a lábamat és
tőlem várják a csodát. Én készítem a reggelijüket, és engem kérdeznek, hogy
megmászhatják-e a kert legnagyobb fáját. Engem szidnak, hogy fel kell kelniük
és délután megint tanulniuk kell, és velem vitáznak arról, mi értelme az
egésznek. Tőlem várják, hogy álmot teremtsek, és ők azok, akik
legyőzhetetlennek hisznek.
Mert felnőtt vagyok, aki mindent megtehet. Én pedig nem
tudom, hogyan mondjam el nekik az igazat.Hogy nagynak lenni nem leányálom.
Hogy nagynak lenni küzdelem. Hogy minden percben azért élek, hogy nekik majd
könnyebb legyen.
Mert gyerekek még, és tele vannak vágyakkal. Ezt pedig
lerombolnom tilos. Hisz ez az, ami mindannyiunkat éltet.
Úgyhogy holnap is felkeltem őket, megcsinálom a
tízóraijukat, tanulok velük, aztán focizunk majd. Megvizsgáljuk az összes
virágot a kertben, kikeressük a legszebb kavicsokat, végigböngésszük a
gyerekkönyv-katalógust és megtervezzük álmaink házát. Ahol mindenkinek lesz
külön kis kuckója és a kertben cseresznyefa.
Holnaptól építünk egy saját kis
világot magunknak.
