Lelkisegély a fogyásban

Nagyon sok privát levelet kapok hetente, amelyben a segítségemet, tanácsaimat kérik lányok-asszonyok (sőt, már fiúk is…). Soha nem titkoltam a módszert, az Intenset programnak köszönhetően félév alatt elértem azt az alakot, amelyről mindig csak álmodtam.

A zárt csoportban már jól ismernek vlogjaimról, amelyek közül párat most tettem nyilvánossá a youtube-on. Sorstársaim leggyakrabban azt kérdezik, hogyan vegyék rá magukat a program elkezdésére és hogyan tartsanak ki. Mit tegyenek, ha közben lankad a lelkesedésük és hogyan győzzék le saját undorukat maguktól?

Úgy gondoltam, külön bejegyzésekben foglalkozom a kérdésekkel (persze az anyus vonalat is viszem tovább.)

Tehát

Hogyan vedd rá magad a fogyásra? 

Hát, leginkább sehogy. Ha erőszakot kell tenned magadon azért, hogy lefogyj, akkor felejtsd el az egészet. Nagy valószínűséggel „még nem fáj annyira”, ahogy kinézel. Mert ahhoz, hogy belekezdj, kell egy kattanás ott legbelül. Egy eddig és nem tovább. Rosszabb esetben pedig egy orvosi utasítás, amit - ugyebár - nem kéne megvárni. Tehát fogalmazd át a kérdésedet egy hogyan kezdjek neki-re.

Hisz minden reggel, amikor felkelsz és öltözködsz, magadat ócsárlod. Mert bevág a bugyi, mert nem tudod rendesen begombolni a nadrágodat, és befőttes gumihoz kell folyamodnod, hogy a cipzárat valahogy fenntartsd. Mert karban és mellben húz a felsőd és fogalmad sincs, mikor vettél fel utoljára világos szerelést. Szóval kezded magad megutálni már kora reggel, és így nyitni egy napot nem éppen szerencsés. Főleg nem több napot, hetet, hónapot egymás után.

De te csak ülsz a saját siralmaid között, jó mélyen elhúzod a függönyt a fejedben, és egymás után gyártod a kifogásokat. (Meg tömöd a vígaszkaját, nézed a fogyókúrás műsorokat és megosztasz minden olyan posztot, hogy a csont csak a kutyáknak való).

1.        Nem is vagyok olyan kövér. 
2.        Ha lefogynék, már nem lenne olyan szép az arcom/nem  lennék olyan férfias.
3.        Vannak, akiknek a teltebb nők/férfiak tetszenek.
4.        Ilyen a genetikám, nem tehetek róla.
5.        Én így is boldog vagyok (aha, persze….).
6.        Mit tehetnék, ha úgy szeretem az édességeket?!
7.        Pajzsmirigy betegséggel küzdök.
8.        Mindenem fáj, járni is alig tudok, nemhogy tornázni.
9.        Súlyos lelki krízisen megyek át, majd utána.
10.        Mellém hajcsár kell, egyedül nem tudok ugribugrizni.

Gondolom, ismerős. És biztosan tudod még folytatni ezt a felsorolást. Most annak kellene következnie, hogy én is így voltam vele. De ki kell ábrándítsalak: nem. Nekem nem voltak soha kifogásaim, mégis egész életemben (15 éves korom óta) fogyókúráztam. Most végre megtaláltam az utam – mármint ami a testemet illeti – és járom is rendesen immáron 9 hónapja. És most ünneplek. Megünneplem, hogy 2017. június 28-án átkonvertáltam magam. Hogy miért?

•       Mert nem kaptam levegőt.
•       Mert nem bírtam leguggolni fájdalom nélkül (aztán felállni).
•       Mert állandóan fáradt voltam.
•       Mert állandóan szomorú voltam.

És mert álmodtam magamnak egy másik nőt, aki úgy megy végig az utcán, hogy nem magát bámulja minden egyes lépésnél, hanem magabiztosan sétálgat.

A kérdés tehát úgy hangzik, hogyan is kezdj neki. 

A válasz pedig egyszerű: gondolkodás nélkül. Nincs mire várni, nincs miért nem csinálni. Ha kitartasz, a siker garantált. Ez tényleg csak erről szól. 

Ha túl sokáig agyalsz, újabb és újabb kifogások kerülnek elő a tarsolyodból. Sőt, ha igazán ügyes vagy, nagyon hamar meggyőzöd magad arról, miért ne tégy semmit. Ha így áll a helyzet, akkor visszatértünk ahhoz, hogy még nem fáj eléggé. És akkor inkább szeresd meg magad úgy, ahogy vagy. Az is rendben lévő lehet, csak kérlek, ne rinyálj feleslegesen arról, hogy te nem lehetsz csinos.

Mert nagyon sok ilyen emberrel hozott mostanában össze az online világ. Én pedig valóban nem mondhatok mást, minthogy csinálni kell, nem gondolkodni.

Nézzük, nálam hogyan zajlott ez az egész.

A fészbukon jött szembe velem egy életmódváltós hirdetés, amit kapásból túlpörgettem, mert már teljesen szkeptikus voltam a sok jojózás után. De ez a hülye reklám állandóan megtalált. (Nemcsoda, hisz a nagy testvér figyeli minden kattintásunkat, és én akkoriban bizony neten néztem a testátalakítós műsorokat…) Megadtam magam hát a sorsnak és belenéztem a hirdetésbe. Aztán elolvastam mindent, ami a hozzátartozó blogban volt. Ingyen program, humoros írások. Veszteni valóm meg semmi. Regisztráltam és azonnal kaptam is az első „szerelmes levelet”. A feladó nem átallott olyan kérdéseket feltenni, hogy miért is akarok lefogyni, meg mi a célom, mikorra, aztán újra és újra, hogy miért. Egyszerűen nem hagyott békén. Becsülettel végigondoltam hát eddigi mizériáimat, kiválasztottam magamnak egy célfotót, egy célruhát, vettem egy nagy levegőt és adtam egy esélyt. Nem lacafacáztam. Csináltam, amit mondtak. És egy percig sem bántam meg.

Ennyi?

Ennyi. Ilyen egyszerű. Van, amikor tényleg nem kell gondolkozni. Természetesen nem szabad mindent vakon követni, de ez a program végre nem hazudik, nem ígérget hülyeségeket és nem utolsósorban pénzt sem kér. Csak ajánlani tudom mindenkinek anélkül, hogy megkértek volna rá. Mert én is segíteni szeretnék. Szinte minden nap kapok levelet a csoportból tök ismeretlen emberektől, mert rugdosásra van szükségük, mert útközben valahol elveszítették a motivációjukat, vagy eleve nem találják. Én pedig lelkesen válaszolok, segítek átlépni a korlátokon és meghallgatok mindenkit.

Ha neked is szükséged lenne egy ilyen online hátsón billentésre, keress meg bátran. A döntés a tiéd. Ahogy az is, elkezded-e a boldogabb, elégedettebb életedet. Rábeszélni nem foglak, de segítek mindenben. Keress meg a Youtube-on is, már felraktam az első lépéseket a fogyásodhoz. 

Iratkozz fel, itt pedig kövess bátran.