Kimerült vagy? Ugyan! Nem tudod, milyen szülőnek lenni...

Néha nálam is előfordul, hogy élvezem a vitákat. Legutóbb például egy fb-poszt alatt, ami viccesen közelítette meg ama tényt, hogy a gyerekes szülők kimerültsége vs. gyermekteleneké azért messze nem ugyanaz. Jót mosolyogtam a giffen, aztán meglepődtem rendesen, hogy volt, aki ezt véresen komolyan vette. Mármint gyermektelen oldalról. Pedig tényleg úgy van ám, hogy gyermekkel bőven mást jelent a 100 %-os kimerültség, mint aprónép nélkül. (Matematikailag persze lehet vitázni, hogy két db 100 %-os kimerültség közül lehet-e az egyik több, de semmi értelme. Meg amúgy sem.) Maradjunk lazák és élvezzük az alábbi összehasonlítgatást csak úgy.

Jómagam kipróbáltam mindkét oldalt, sőt, egészen tavalyig minden héten meg is tapasztaltam, milyen lurkókkal és nélkülük élni. Mindezt úgy, hogy akár tanárként, akár a multi kommunikációsaként a vérem is ki volt szívva. (Fú, de randa ez így.)

Van ugyanis egy olyan előnye a házasság felbontásának, hogy a szülői felek időnként egyedül maradhatnak. (A gyerekeknek persze ez nem túl jó, nem is kérdés.) Egészen az újra férjhez menetelemig tehát rendszeresen voltak szabad, csak magammal törődős napjaim. Ezeket vagy ezer százalékig munkával töltöttem, vagy kikapcsolódtam.

Ezért bátorkodom nagyon okos lenni ebben a témában, és összeszedtem egy gyermekes és gyermektelen napom ismérveit. (Mivel jelenleg GYED-en vagyok itthon, kéretik így nézni a jelenlegi állapotot.)

	Gyerek nélkül	Gyerekkel
Reggel	Nyugodt kávézás és mélázás a teraszon	Ébredés fél órával korábban, mint az aprónép, hogy megkávézhassak. (Az esetek többségében 2 perc múlva már integetnek is a teraszablakon, a legkisebb antennái meg azonnal érzik, hogy Anya lelépett…)
	Elcsendesülés a WC-n egy jó cikkel	Örülök, ha szabad a WC és nem nyit rám félpercenként valamelyik, hogy hol a zoknija vagy hogy elmesélje az álmát. Mert azt azonnal kell, ugyebár…
	Dalolászós ébresztőzuhany	Esélytelen. A zuhany is. Talán majd este.
	Ruhaválogatás (akár ötször is átöltözhetek)	Ugyan már, jó a pizsama is.
	Egy klassz napi smink elkészítése	Hogy mi?
	Még egy korty kávé indulás előtt.	Minimum 2 adag kávé kutyafuttában, míg a gyerekek reggelijét előkészítem, a tízóraikat megcsinálom, ellenőrzöm a cuccaikat, elkészítem a frizuráikat, szoptatok, etetek, még egy inget gyorsan kivasalok, mert férj is van. (És igen, a Non Iron ingeket is össze lehet gyűrni…)
Délelőtt	Utazás vagy séta a munkába, közben zenét hallgatok, olvasok, nézelődöm, a melóhelyen pedig dolgozom. Időnként zsörtölődöm, mert sok a meló, “köcsögöm a főnököm”, rossz a kávé.	Eltűntetem az összes tegnap esti koszos edényt, szennyes ruhát, felseprek, elindítom a mosogató- és mosógépet, megint szoptatok, játszom a kicsivel, főzök neki, a páromnak, magamnak, esetleg estére is előre. Kiteregetek, megint játszom a picivel, kiviszem friss levegőre, bevásárolok, hátizsákkal, két szatyorral, babakocsival felcaplatok a lépcsőn, kipakolok, etetek, újabb mosás, megint sepregetni kell, mert szétszórja a kekszmorzsákat, és elölről újra a délelőtti program.
Ebédidő	Megebédelek a kollégákkal, esetleg egyedül. Van rá 20 percem.	Bakker, magamnak csak elfelejtettem főzni… (speckó diéta szerint étkezem)
Délután	Folytatom a melót. Most már fáradtabb vagyok.	Eltűntetem az összes délelőtti koszos edényt, az azóta összemaszatolt ruhákat, megint felseprek, századszorra is összeszedem a legókat, mert balesetveszélyesek, játszom a kicsivel és várom a nagyokat haza, akikkel általában estig tanulunk.
Este	Végeztem a munkával. Hazamegyek, esetleg beülök a barátaimmal valahová. Ha párom van, ugyanez vele. Klassz beszélgetés, összebújás, közös vacsi, filmnézés. Ha maradt még melóm, félrevonulok és kellemes zene mellett megcsinálom. Időnként szidom a főnököt is.	Megetetem a családot, eltűntetem az újabb koszos edényeket, ismét felseprek, mert behozta a jónép a sarat és a kicsi megint szétdobálta a kaját, beszélgetni próbálok a nagyokkal, ha a picike is hagyja és nagyon odafigyelek, hogy megértsem, miről is mesélnek. Egyszerre.
Éjszaka	Hosszú, kimerítő nap volt. Összeszedem a mosatlant, elindítom a gépet, picit összerámolok magam után és lefekszem aludni. (Vagy olvasni.) Felhúzom az ébresztőórát és álomba szenderülök.	Háromszor is bemegyek a gyerekekhez, mert épp szomjasak, vagy még mindig az esti mese jár a fejükben és ezer kérdésük van, esetleg felébresztenek, mert pisilni kell, rosszul vannak, vagy csak eszükbe jutott valami. Mellesleg még háromszor szoptatok éjjel is. Nem húzom fel az ébresztő órát, úgyis kinyílik a szemem négy-öt óra alvásnak nem nevezhető vízszintes után, vagy egy jól irányzott babaláb miatt.
Hétvége	Ha épp nincs meló/rendezvény, stb., akkor sokáig alszom, pihengetek, kikapcsolódom, csavargok, olvasok, barátokkal lebzselek, kipihenem a hetet.	Ugyanaz, mint egy hétköznap, csak reggeltől estig 3-4 gyerekkel és életem párjával, akinek viszont ilyenkor is van melója.

Most például bepusziltunk egy csodálatos vírust. Olyan hányós hasmenéseset, de nem a könnyebbik fajtából. Egy idő után a gyerekek már versenyeztek, ki hány többször. A középsőm győzött 17 db/24 óra eredménnyel. El lehet képzelni, mennyit aludtam az elmúlt napokban. 

Szerencsére a család jól logisztikázott, egyszerre soha nem volt kettőnél több nagybeteg, így mindig akadt segítségem. 

A két kisebbik kezdte egy napos eltolódással, így felváltva rohangáltam a hányós tállal a budira kiönteni a víruslevest, majd a picurhoz szoptatni. Használtam én kézfertőtlenítőt, miegymást, de nagyon jól tudtam, hogy hamarosan ő is kidől. A picit követte az apja, majd a lányom, de addigra a középső már viszonylag ép volt. Rátestáltam hát a hányós tálak egy részét és a boltba menetelt. 

Nagyon büszke voltam a nyolcévesemre, aki most először kapott ilyen különleges feladatot: vegyen tejet, kenyeret, valamint zsepit és WC-papírt. Sokat. Nagyon sokat.

A zöld hátizsákjával felszerelkezve, még kissé sápadtan, de annál ragyogóbb mosollyal és harci kedvvel indult útnak. Igazi hősként cipelte haza a többi mellett a 10 gurigás tekercscsomagot és dagadó keblekkel számolta le a visszajárót a túra után. Azóta többször is volt már egyedül a boltban, és ő még nem tudja, hogy innentől kezdve rendszeresen ki fogom használni. Ilyenkor érzem, milyen jó is, ha vannak nagyobb gyerekek is a családban.

A lényeg tehát, hogy ha az ilyen napok után valaki azt meri mondani, mennyire kimerült a melótól, majd elterül a kádban, hogy kipihenhesse gyerekmentes önmagát, annak leharapom a fülcimpáját. Csak így egyszerűen. (Kapjon legalább egy kis ízelítőt abból, milyen, ha az ember kölke „játszásdiból” szórakozik a testrészeinkkel.)

Persze ha a kicsi is felnő, én is újra dolgozni fogok. Könnyebb lesz? Kétlem, hiszen a tennivaló kibővül még 8-10-12 órányi munkával is. Tény, hogy akkor napközben nem kell 100-szor sepregetnem, azt elég reggel és este, viszont a kajafőzés áttevődik éjszakára. Meg a mosás, pakolás, teregetés, meg a … sorolhatnám.

Természetesen most lehet mondani, hogy a gyerekek ezerszeresen is meghálálják a törődést, és felbecsülhetetlen, amit tőlük/általuk az élettől kapunk. Ez így is van. Teljesen egyetértek. De azért lássuk be, baromi kimerítő az élet porontyokkal, és igazi meseszerű emlékfoszlány csak az a lét, ami előttük volt.

Mert valóban ki lehet fáradni a napi robotban is, összeesésig is akár, csak mi, szülők, akkor sem állhatunk meg, amikor ugyanott tartunk fáradtságban, mint gyermektelen társaink. Mert nekünk van egy másik műszakunk is pluszban. Egy boldog, de fárasztó muszáj. Nekem épp három is.

Viszont nem cserélnék senkivel.

Na, jó, egy hétre talán.