Pozitív átirat mandulagyulladással


Majdnem lecsúsztam a pozitív péntekről. Mert a szerdám nem teljesen volt az. Egy kis gennyes mandulagyulladás letepert. No, de hála a jóistennek meg az antibiotikumnak, ma délután ötre már képes voltam majdnem teljes életet élni: ergo kitakarítottam, elmosogattam a két napi edényhalmazt a picinyeim után (akik csodálatosan önellátóak voltak), még boltba is el tudtam menni este nyolckor, sőt, már csak kicsit fáj, ha nyelek. 
Úgyhogy mire vége lett a spanyol meccsnek, meg is született az e heti pozitív átirat. Ezúttal Adytól. Őszinte leszek. Nem szívesen kezdtem bele, mert ez a verse annyira megfogott, hogy először elpityeredtem rajta. De aztán végül épp ezért mégis csak hozzányúltam.

 Ez lett belőle:
Hunytán, fogytán nincs már a tűz.
Friss gallyakat nem kell már szedni:
Jól megraktam: milyen öröm
melegedni.
Napot lehell e lángnyaláb
Felém, az én bódult fejemre
És én veletek kacagok
melegedve.
Nélküle is majd’ tüzelek,
Engem nem olt ki semmi, semmi.
Gyertek hozzám, tanuljatok
melegedni.

És az eredeti:

ÉGŐ TŰZBEN DIDEREGVE

Hunytán, fogytán van már a tűz.
Orv galyakat nem tudok szedni:
Megtanulom: milyen öröm
Dideregni.
Fagyot lihegnek jég-hazák
Felém, az én szegény fejemre
És én meleget kacagok
Dideregve.

Tűz nélkül is majd tüzelek,
Engem nem olt ki semmi, semmi.
Gyertek hozzám, tanuljatok
Dideregni.


Népszerű bejegyzések