Komfortzónán kívül 4. - Édesanyák, akik mertek változtatni

Schäfer Anettre azért figyeltem fel, mert szintén zenész. Vagyis pedagógus, mint én, és imádja ezt a pályát. Most mégis abbahagyta. Két gyermekes anyukaként váltott. Egy hatalmasat. Azonnal megkerestem, hogy beszélgessünk erről egy kicsit.

D: Áprilisban úgy döntöttél, hogy felmondasz a munkahelyeden. Ez talán nem is lenne szokatlan, de ha azt nézzük, hogy tanár vagy, akkor mégis. Miért nem vártad meg az év végét?

A: Nos, az nem derülhetett ki rólam, hogy jelenleg éppen a kisfiammal vagyok itthon. Viszont most áprilisban lett 3 éves, így döntenem kellett, hogy szeptembertől hogyan tovább.

D: Te pedig elindultál egy teljesen más irányba…

A: Igen, így van. Diákként kéttanítási nyelvű gimnáziumba jártam Mezőberényben, de az általános tantervű osztályba. A humán tárgyak álltak hozzám közel, az irodalom világa elvarázsolt. Ezért a középiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen végeztem magyar nyelv és irodalom szakon. Ezt is tanítottam egészen mostanáig. Ha így nézzük, valóban éles váltás, hogy lakberendezéssel foglalkozom most már teljes erőbedobással.

D: Mikor kezdett el érdekelni ez a szakma?

A: Mindig is foglalkoztatott, mert szép dolgokkal veheti körbe magát az ember. A környezetünk pedig nagy hatással van a mindennapjainkra. Nem mindegy, hol ébredünk, mit pillantunk meg reggel először… 2011-ben kezdtem el egy 2 éves lakberendezői képzést. Aztán tanítottam még, de mindig ott motoszkált bennem a lakberendezői énem, és 2016-ban érkezett el először a lehetőség, hogy foglalkozhassam is vele.

D: Ha jól számolok, 2011-ben éppen a kislányoddal lehettél otthon…

A: Igen a kislányom féléves volt, amikor elkezdtem a sulit. Jól aludt, nyugodt gyerkőc volt, így sikerült tanulnom. (A második mellett ezt már nem tudtam volna kivitelezni.)

D: Ez utóbbit megnyugodva hallom. Mindig irigylem a nyugodt gyermekes szülőket. Ettől függetlenül, minden tiszteletem a tiéd: a lakberendezés egy nagyon összetett szakma.

A: Valóban. Látnunk kell többek között a burkoló, az asztalos, a villanyszerelő szemével is. Bele kell látni a különböző szakmákba, hiszen csak úgy tudom eldönteni, hogy megvalósítható-e az, amit szeretnék. Előre kell gondolkoznunk, a különböző munkafolyamatokat össze kell hangolnunk. Fantasztikus azt látni, hogy egy-egy lelakott épületből mi lesz; jó érzés azon dolgozni, hogy tudom, mindennek kényelmes és funkcionális otthon a végeredménye.  Mindezt a saját házunk felújításán keresztül tapasztaltam meg, és akkor jött a „mi lenne, ha?”

D: Lelakottat említettél. Ha jól értelmezem, ez a fő profilja a Schäfer Designenak. A weboldalatokon olvastam, hogy lakberendezőként, látványtervezőként, interor designerként, home stagerként mutatkozol be. Mit takar ez az utóbbi kifejezés?

A: A home stating egy olyan módszer, aminek segítségével eladásra szánt lakásokat csinosítunk ki. Van, ahol a meglévő berendezési tárgyakat használjuk, vagyis egy-két kisebb bútort áthelyezünk, felkészítjük fotózásra a lakást. A leendő érdeklődő, vásárló ugyanis a fotókon keresztül „találkozik” először az ingatlannal. De olyan lehetőség is van, hogy egy teljesen felújításra szoruló otthont újítunk fel. Itt akár már falakat is mozgatunk. Mindig arra törekszünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az ingatlanból. A statisztikák azt mutatják, hogy az eladásra felkészített ingatlanok ugyanis gyorsabban és magasabb áron cserélnek tulajdonost.

D: Magyarországon is?

A: Amerikában ez egy nagyon kedvelt módszer, de itthon még az elején járunk. Viszont igény van rá.

D: Mikor így átalakítjátok a lakásokat, nem gondolják meg magukat az eladók? Olyan csodálatosak lesznek az eladásra szánt otthonok.

A: Az eladásra általában azért kerül sor, mert bővült a család, vagy lakásból családi házba költöznének. Esetleg befektetési céllal vásárolták az adott ingatlant. Aki gyorsan akar váltani, annak szüksége van a home stating-re. Persze mindannyian szeretjük megcsodálni a végeredményt, de marad az eredeti koncepció: búcsú a lakástól.

D: A Szépítőkben már láthatott a nagyérdemű. Engem az érdekelne elsősorban, hogy hogyan lehet bekerülni egy ilyen műsorba tulajdonképpen a civil szférából.

A: Tagja vagyok a Lakberendezők Országos Szövetségének. Rajtuk keresztül kaptam egy levelet, hogy pályázhatnék a műsorban való részvételre. Jelentkeztem a bemutatásra szánt lakás fotóival és beválogattak.

D: Nem csodálom, a képeitek engem is lenyűgöznek. Ki a fotósod?

A: A férjem. Hivatalosan egyedül csinálom a vállalkozást, de ő maximálisan támogat mindenben. Épp most jár fotós képzésre, úgyhogy hamarosan ő is „bekerül” a vállalkozásba.

D: Ha már szóba került ismét a család. Jöjjön a kötelező kérdés: Édesanya vagy és a vállalkozói lét mellett döntöttél. Nem félsz, hogy a családi élet rovására megy a munkád?

A: Igen, ez egy örök dilemma. Nehéz jól csinálni, az időbeosztást is tanulni kell. Egy kezdő vállalkozást fel kell építeni. Ezt – véleményem szerint- nem lehet napi 4-6-8 órára korlátozni. Vannak lazább és nehezebb hétköznapok (hétvégék). Szerintem minden vállalkozó édesanya küzd a lelkiismeretével. Azonban, ha az anya jól érzi magát a bőrében, akkor a gyermekeinek is többet tud adni magából. Nagyon figyelek arra, hogy közös élményeink, napi összebújós, beszélgetős perceink, családi programjaink legyenek. Mindehhez elengedhetetlen a szuper férjem, aki mindenben támogat. És kell is a támogatás. A tanári pályát nagyon szerettem. Ezért is döntöttem nehezen.

D: A fizetés is közrejátszott ebben?

A: A tanári bér viszonyítás kérdése. A vidéki 3 műszakos fizetésekhez képest jó, viszont valóban alulfizetett szakma. A vacillálást inkább az okozta, hogy ott a jövedelem fix. Minden hónapban megérkezik. A vállalkozásnál hullámzó a bevétel. Azt is be kellett látnom, hogy mindkét hivatás egész embert kíván, ezért is kellett döntenem. Ha már felépítettem valamit az elmúlt 2 évben - egyedül a nulláról -, azt nem akartam elengedni...

D: Teljesen megértelek. De mi adta meg a legeslegvégső lökést?

A: Hogy az univerzum - ha lehet hinni ilyesmiben - mindig a lakberendezés felé terelt. Szerencsére elmondhatom, hogy minden megrendelőm elégedett a munkámmal és megbecsülik azt, amit csinálok. Ez volt az a "csepp a pohárban", ami miatt a lakberendezés mellett döntöttem. És így a magam ura lehetek.

D: Buta kérdés, de felteszem, mert érdekel. Honnan jönnek az ötleteid?

A: Az első és a legfontosabb a megrendelő. Az ő igényeire szabom az otthonát, mert ő fog benne élni, nem én és nem más. Sokszor a megrendelő egy kedves tárgya, hobbija indít el bennem egy folyamatot. De a formák és a textúrák is nagy hatással vannak rám: mindent megfogdosok.

D: Jaj, azt én is. Nem is szívesen megyek olyan kiállításokra, ahol nem nyúlhatok semmihez. Erről jut eszembe - ne kérdezd meg, hogy hogy -, van kedvenc helyiséged? Esetleg tárgyad, bútorod?

A: Nos, a kis alapterületű lakásokat nagyon szeretem: hogy minden funkció stimmeljen, használható legyen, jól is nézzen ki.  Amúgy pedig az egyszerű vonalvezetésű, magasfényű bútorok a kedvenceim, és a lámpák betege vagyok.

D: Akkor összehozlak a 14 hónaposommal. Mindenhol a lámpák és kapcsolók izgatják. Ha gondolod, kölcsönadom...

Anett munkái szerintem csodálatosak. S ami igazán jó, hogy nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is vállalnak átalakításokat, felújításokat. Nézd meg a portfólióját a Facebookon is, már csak a látványért is megéri. De tényleg.