E-Isten

Nagyon sokat olvasok mostanában. Függő lettem. Ahogy kivégzek egy könyvet, azonnal kell egy másik. Még a buszos rosszullétemet is szinte teljesen legyőztem, mert nem akarok elfecsérelni egy percet sem. Így, ami eddig nem ment (buszon kifelé bámulás helyett bármi mást csinálni), most igen. Falom az írást. Szerencsére nincs a közelemben egy könyvesbolt sem (így marad pénz kajára), de találtam más megoldást: tabletre töltögetek. Tény, hogy nincsen olyan jó "íze", mint a papírnak, de túlléptem régi felfogásomon, és rászántam magam az e-olvasásra (amíg meg nem látok egy rendes boltot végre). Egy baj van csak. Nem szépirodalmat olvasok. (Bár őszintén szólva, nem biztos, hogy akkora baj.) Valahogy az most nem megy. Mindig is érdekeltek a vallások - erről már korábban írtam is -, és mindig is foglalkoztatott, miért nem vagyok hívő ember. Emlékszem, 15 évesen - egy osztálytársam hatására - megpróbáltam hinni a Kereszténységben. Minden este elballagtunk a koli-közeli templomhoz és a kapuja előtt imádkoztunk. Illetve ő. Én a Miatyánkon kívül nem tudtam semmit, meg azt sem, hogy hogyan is kellene normálisan, igaz hittel fohászkodni. Két hét alatt rájöttem, hogy nem megy ez nekem. Aztán nekiveselkedtem a többi nagy világvallásnak. Mindegyikben volt valami, ami megfogott, de mindegyikben volt valami, ami taszított is. Évekig keresgéltem, aztán megbélyegeztem magam egy tipikus "Én magamban hiszek"-szlogennel, mert jól hangzott. Fősuli után átváltottam a "Sorsban hiszek"-re, aztán anyaként megállapodtam a "Valami biztosan van, mert amúgy nem lenne értelme az egész ittlétünknek, azt pedig nem tudnám elviselni"-hitvallásra. Mindeközben buzgón olvastam mindenfélét. Főleg a Dalai Lámát. Meg egyéb spiritualitással kapcsolatos könyveket, írásokat. Kb. két éve indultam el egy új úton, aminek köszönhetően mindent könnyebben viselek, de még mindig nem állt össze teljesen a kép. Egészen mostanáig. (Nem fogok térítgetni, nyugi.) Kezembe került a "Beszélgetések Istennel". Olvassátok el. 

http://www.beszelgetesekistennel.hu/