Tavalyi anyák napja fehér lóval
"(...) - A vonaton
hazafelé anyák napján kiszúrtam egy fickót. Nem tetszett, de érdekelt, mit
csinál. Akárhányszor találkozott a tekintetünk, zavarba jött. Én meg élveztem a
helyzetet.
Mellettem
egy nagyon feltűnősködő faszi ült a vonaton. Az első gondja felszálláskor az
volt, hogy hol találja a büfékocsit. A kaller nagyon kedvesen felvilágosította,
hogy nincs büfé kocsi. Akkor van-e tologatós ketrec kajával, tudakolta a férfi.
A kaller mondta, hogy nincs, max. a cseh vonatokon. Én már szóltam volna, hogy
ezer éve nincs büfékocsi, meg semmi ilyen, mert veszteséges volt a MÁVnak, de
inkább hallgattam, mert az a típus, aki utána veled akar végig dumálni. De közben
vigyorogtam, mint állat, és egy ilyen ragyogó mosollyal végül sikerült abszolút
szándékatlanul elkápráztatnom azt a szemben ülő férfit, aki amúgy jóképű, de
picit szigorú arcú volt és aki tényleg zavarba jött. Tanár lehetett, piros toll
volt nála, és sok egyforma papír csontvázzal. Szegény, nem tudott mit kezdeni a
mosolyommal. Én meg még mindig csak vigyorogtam. Kurva sok ráncom lesz, ha így
folytatom – gondoltam -, de nem bírtam levakarni a mosolyt, pedig nem a
férfinak szólt, hanem a helyzetnek. Csak lazán - próbáltam szuggerálni felé.
A szomszéd
ember meg közben váltott és telefonon beszélt valakivel óriási hangerővel: „Nem
kell hozzá támasztókerék, a csaj új hajszínnel ment be a liftbe. Nem csoda, nem ismer
magára. Krisztián meg akassza fel magát, ne Te! Bepasiztál már legalább? Csajos
parti volt? Ja, Lillafüred, Debrecen. Köszönöm, hogy visszahívtál, Szilvikém.
Az, Tabán fesztivál (Nem, Patakit már nem, Takátsot meg még nem)”. Miskolcnál végre leszállt. Halleluja. Mert már
kezdett bezavarni a jókedvembe. Tudod, otthonról utaztam vissza. Még mindig
hatása alatt voltam a hazai légkörnek. Imádom azt a vidéket és az utat is odáig:
síkság, dombság, hegység, folyó találkozása. A Tisza. Igazi chi. Ahogy ez a
másfél nap otthon is. Felüdülés, wellness, léleksimogatás, lélekszépítés,
szívtágítás.
- Nincs
is ettől jobb! Akkor végre érted, hogy miről beszélek?
- Azt
azért nem állítom, de ez a vonatút remek volt: végig zenét hallgattam, a vonat kivételesen
száguldott, a nap sütött, olyan Van Gogh-i volt. Rengeteg boci. Még két fehér
lovat is láttam. Biztos nekem is jön már az a szőke herceg. Pár napja ugyanis a
Dózsa György útnál botlottam bele egy hasonló lóba este 10:00-kor. Érted? XIII.
kerület. Fehér ló! Nem hittem a szememnek. Ma meg már két fehér ló. A
harmadikon tuti maga a lovagom lesz. (...) "
